Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2007.10.18

EP: a légi társaságok is tegyenek a gázkibocsátás csökkentéséért!

Kép

Az olcsó fapados járatok elterjedésével Európában megugrott a repülővel utazók száma. Ez jelentősen hozzájárult azonban a globális felmelegedéshez; napjainkra az 1990-es szinthez képest megduplázódott az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása a légi közlekedés terén. Nem véletlen, ha az EP környezetvédelmi szakbizottsága 2010‑re kiterjesztené az EU kibocsátás‑kereskedelmi rendszerét (ETS) a légi közlekedésre.
 
Az üvegházhatást okozó gázok szempontjából a légi közlekedés a legkárosabb közlekedési mód. A légi közlekedés esetében az egy utasra jutó üvegházhatást okozó gázok kibocsátása kilométerenként lényegesen nagyobb, mint a vonat vagy az autóbusz esetében. Még a személygépkocsi használata is lényegesen környezetbarátabb, mint a repülés.
 
Az egy évvel korábbi mérésekhez képest 2004-re a nemzetközi légi közlekedési szektor által kibocsátott, üvegházhatást okozó gázoknál az EU részaránya 7,5 százalékkal emelkedett. 1990 óta a légi szektor összes széndioxid-kibocsátása 87 százalékkal nőtt. Ez nagyon  távol áll attól a 8 százalékos csökkentési céltól, amelyet a kiotói jegyzőkönyv az üvegházhatást okozó gázok visszaszorítására irányoz elő az EU számára.
 
A képviselők 25%-al csökkentenék a légijárat-üzemeltetők széndioxid-kibocsátását
 
A parlamenti szakbizottság szerint 2010-ig az ETS-t ki kell terjeszteni mind a közösségen belüli, mind pedig az EU és harmadik országok közötti légi forgalomra. A Bizottság ezt az új rendszert  az unión belüli járatok esetében 2011-től, az EU határain túllépő járatokra pedig 2012-től vezetné be. A jelentéstevő Peter Liese (néppárti, német) szerint nehezen lenne megmagyarázható az, hogy például az Egyesült Királyságból induló és  Marokkóban leszálló járat nem lenne része a rendszernek, a Kanári-szigeteken landoló viszont igen.
 
Az Európai Bizottság azt javasolta, hogy a légijárat-üzemeltetők ETS-értékét a 2004 és 2006 közötti átlagos éves széndioxid-kibocsátás 100 százaléka alapján határozzák meg. A szakbizottsági képviselők ennél tovább mennének, és 75 százalékra csökkentenék ezt az arányt.
 
Az ETS olyan engedélyt is adhatna az üzemeltetőknek, amelyek értelmében lehetőségük lenne évi 1 tonna széndioxid kibocsátásra. Az engedélyt kapók által kibocsátott összes mennyiség nem léphet túl viszont egy bizonyos határértéket. Az engedélyek egy részét díjmentesen kapnák a légi üzemeltetők, a maradékot pedig szabadon lehetne adni-venni, árverezni, elősegítendő a kvóták költséghatékony igénybevételét.
 
Minimális fogyasztói áremelkedéssel járna az ETS kiterjesztése a légi közlekedésre
 
A Légitársaságok Szövetségének (AEA) álláspontja szerint a „emisszió‑kereskedelmi rendszer koncepciója potenciálisan hasznos eszköz a kibocsátások kezeléséhez”, ám azzal vádolják az EU‑t, hogy saját maga alatt vágja a fát, amikor saját légitársaságait bünteti, nem ösztönözve a világ többi társaságát hasonló intézkedések megtételére. Az AEA úgy véli: az EP szakbizottságának javaslata mintegy 160 milliárd euróba kerülne az európai légitársaságoknak az elkövetkezendő 10 évben.
 
Becslések szerint az ETS-nek a légi közlekedésre való kiterjesztésével nem emelkednének jelentősen a repülőjegyárak. Feltételezve, hogy a légijárat‑üzemeltetők egy az egyben a fogyasztókra hárítanák az emisszió‑kereskedelmi rendszerhez való csatlakozás költségeit, 2020‑ra egy átlagos menettérti repülőjegy ára — az EU-n belülre — 1,8 és 9 euró között összeggel emelkedne. A hosszabb utak esetében a drágulás valamelyest jelentősebb lenne.
  
A Liese-jelentés egyik legvitatottabb pontja a légijárat-üzemeltetők széndioxid‑kibocsátásának 25%‑os csökkentésére vonatkozó javaslat. Liese szerint ez „kívánatos lenne környezetvédelmi szempontból, de technikailag nem kivitelezhető” és túlkapásnak tűnik az európai légitársaságok versenyképességének szempontjából is. „Kritizálták a környezetvédelmi szakbizottság javaslatát. Érzésem szerint a parlament többsége nem merészkedik addig, ameddig a szakbizottság, de biztos vagyok abban, hogy a nagy többség gondoskodni akar arról, hogy megfelelően kezeljék a légi közlekedésből származó kibocsátásokat”.
 
  Juliane KAMMER
 

Lap tetejére