Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.01.10

Repterek mérgezett köreinek kitéve

Sharon Ruth Skolnick

Earth Island Journal
A szerző engedélyével közölve


Ha egy reptér hat mérföldes körzetében élsz, a legmagasabb kockázatnak vagy kitéve, hogy idő előtt a környezetszennyezés okozta rákban halj meg. Az okozó a légszennyezés, melyet a repülőgépek okádnak magukból, a földi kiszolgáló járművek és a repülőtér karbantartási munkálatok.

A helyzet egyre rosszabb lesz. Április 5-én Clinton elnök aláírta a repterek terjeszkedéséről szóló törvényt (AIR-21), mely lehetőséget teremt új repülőterek építésére és 2000 meglévő Egyesült Államokbeli repülőtér kifutópályájának meghosszabbítására vagy újak létesítésére, melyek közül 500 nagyvárosok közelében található. Az AIR-21 41 milliárd USD-t biztosít repülőterek építésére, bővítésére és fejlesztésére, ez 33 százalék bővülés az elkövetkező három évben.

Jack Saporito az US Lakossági Repülésfigyelési Szövetség (CAW) elnöke - az érintett városok önkormányzatainak, környezetvédő és alulról szerveződő szervezeteknek valamint 27 nemzetközi hasonló szervezet - rámutatott vizsgálatokban, hogy a repülőtéri szennyezés rákot, asztmát, májkárosodást, tüdő-megbetegedést, lymfómát, depressziót, myeloid leukémiát és tumorokat okoz. A CAW szerint a repülőtéri szennyezés "olyan dolgozókat és lakosokat érint, akik 30 mérföldet meghaladó körzetében laknak a létesítménynek". Ma az Egyesült Államok lakosságának 70 százaléka nagyobb repülőterek 20 mérföldes körzetében él.

A repülőtér-kritikusok frusztráltak a hivatalok aggódásának hiánya láttán. "Megvannak a források, megvannak a szennyezők nagy mennyiségben, megvan a nagy mennyiségű beteg és halott ember" mondja Saporito. "Csak nem kötötték össze még egy epidemiológiai vizsgálatban."

A növekvő számú tanulmány világosan sugallja, hogy a repülőtéri szennyezések kémiai "kaszásokká" váltak, fokozatosan megbetegítve és kiirtva a környék lakosságát. A Washingtoni Egészség Népszámlálási Osztály, mely összehasonlította a Seattle -Tacoma (Sea-Tac) repülőtér közelében lakók 1991-95 évi betegség és halálozási arányait a Seattle város egészének adataival rájött, hogy a repülőtér közelében lakó felnőttek halálozási mutatói 50 százalékkal magasabbak, a keringési megbetegedések 57 százalékkal magasabbak, a rákos eredetű elhalálozások 36 százalékkal magasabbak (31 százalék ebből tüdőrák), és az összesített esetből eredő halálozás 48 százalékkal magasabb.
A várható élettartam a repülőtér közelében lakók esetében 70,4 év volt, összehasonlítva a Seattle városi átlag 76 évével.

Augusztusban, az Environ International Corp. tanulmánya 219 illékony összetevőt talált a Chicagói O'Hare Nemzetközi Repülőtér környékén (78 ezek közül fokozott mennyiségben), és a repülőtér környékén lakók rák megbetegedési esélyét a szennyezés becslések szerint ötszörösre emelte mint a régiós átlag. Joe Karaganis, a repülőtér környékén élők ügyvédje nyomására az Environ vizsgálata kimutatta, hogy az O'Hare "az első számú toxikus szennyező egész Illinois államban."

Rák a levegőben

Az Amerikai Rák Társaság jóslata szerint az USA-ban minden második férfi és minden harmadik nő rákban fog megbetegedni. Júliusban a New England Journal of Medicine cikkében olvasható, hogy a környezeti hatások - főként sugárzás és vegyi szennyezés - durván megkétszerezik a genetikai faktorok hatását a rák kialakulásában.

A repülés a nitrogén oxidok, szénhidrogének, kéndioxid, naftalin, benzol (bizonyítottan rákkeltő), formaldehid (lehetséges rákkeltő) és por kibocsátásáért felelős, mely károsítja az emberi egészséget és hozzájárul a globális felmelegedéshez.

Egy egyedülálló kifutópálya mérgező köre 6 mérföldre terjed sugárirányban és 20 mérföldre szélirányban. A Chicago O'Hare repülőtér környezetében élők között a rákos megbetegedések aránya 70%-al magasabb mint a Chicagóban élőké a CAW szerint. Az Illinoisi Közegészségügyi Egyetem vizsgálata úgy becsüli, hogy az O'Hare repülőtér 7 kifutópályája 5 millió ember egészségére van hatással.

A kicsöpögő repülőgép üzemanyagból származó dioxinok, dietilén-glikol a jégtelenítő folyadékokból, szivárgó hajtómű olaj és a repülőgépek kipufogógázából származó oldott részecskék együttesen ellepik az aszfaltot és beszivárognak a talajba, vízfolyásokba és patakokba az O'Hare környékén. A lefolyó víz végeredményként a Planes-folyóba jut, a folyó mentén lakók egészségét veszélyeztetve.

1993-ban az EPA (USA Környezetvédelmi Ügynöksége) egészségügyi kockázatbecslése szerint kiderült, hogy a Chicagói Midway repülőtér 16 négyzetmérföldes körzetében élőknél 10,5 százalékkal nőtt a rákos megbetegedések száma. A Nemzeti Erőforrás Védelmi Bizottság figyelmeztet, "hasonló következtetés alkalmazható minden repülőtér környékén élő lakosra az egész országban."

A Santa Monica Repülőtér a legrégebbi polgári repülőtér Los Angeles megyében, és a legnagyobb forgalmú egy kifutópályás repülőtér az egész országban. 1995. augusztusában a Los Angeles-i Egységes Iskola Körzet az FAA-hoz (Szövetségi Légiközlekedési Szövetség) fordult, hogy megállapítsák a repülőtér tanulókra és iskolai dolgozókra gyakorolt hatását. A tanulmány megállapította, hogy a szénhidrogén és szénmonoxid szint messze meghaladja a Nemzeti Levegőminőségi Szabványban rögzített értéket, és a maximális rák kockázat 23-szor nagyobb, mint amit a Szövetségi Tiszta Levegő Törvény "elfogadható rizikó kritériumként" egy a millióhoz értéket megállapít.

”Környezeti bombák”

A repülőgépek sokkal többet szennyeznek a földön, mint a levegőben. Akár 90 százalékkal több repülőgépből származó szénhidrogén és szénmonoxid keletkezik, amikor a gép egyhelyben áll vagy gurul.

1998-ban a Koppenhágai Környezetvédő Szervezet (EOC, dán környezetvédő csoportok, akik a koppenhágai repülőtér szennyezése ellen küzdenek) nyilvánosságra hozott egy tanulmányt amely a repülőtereket "Környezeti bombáknak" nevezi, és megjegyzi "hogy a légiközlekedés 'szent tehénnek' számít, mert kivételként kezelik az összes olyan szabályozás alól, amely a környezeti kár és hatás szabályozására irányul. A repülés az egyetlen közlekedési mód, ahol nincs semmilyen jelentős szabályozás a környezeti hatás csökkentése érdekében."

Az EOC számos káros repülőtéri kibocsátás csökkentését szorgalmazza, mint Dánia Kyotói Protokoll keretében vállalt üvegházhatású géz kibocsátás csökkentési intézkedése. Az EOC ajánlásai: A legrosszabb repülőtípusok törvényen kívül helyezése (az öreg TU 135B 88-szor annyi szennyezőanyagot bocsát ki mint az újabb B777-300); a felszállásra várakozó gépek számának csökkentése (bevett gyakorlat, hogy 10-20 gép 20-40 percet várakozik üzemelő hajtóművekkel); az egy főre jutó üzemanyag hatékonyság növelése az első osztályú és üzleti osztályú ülőhelyek megszüntetésével, közel üres járatok megtiltásával és; legyen elszámolható a légiközlekedés a Kyotói Egyezmény szerinti üvegházhatású gáz kibocsátás megfelelő arányában annak csökkentéséért.

Az USA-ban a Sea-Tac szennyezés csökkentési tanulmánya szerint a repülőgépek gurlása két hajtóművel négy helyett a szénhidrogén kibocsátás 80 százalékos csökkenését és a szénmonoxid kibocsátás közel 70 százalékos csökkenését hozná. Tovább lehetne csökkenteni a kibocsátást, ha vontatnák a repülőgépeket a termináloktól és a terminálokhoz. Az elpárolgó üzemanyag visszagyűjtése is csökkentené a repülési szénhidrogén kibocsátást, és az üzemanyag módosítása a nitrogén oxidok és a részecske kibocsátást 30 százalékkal csökkentheti.

Szent tehenek és emberi áldozatok

1990-ben a Tiszta Levegő Törvény felhatalmazta az EPA-t a főbb veszélyes légszennyezők kibocsátásának ellenőrzésére, mint "gyárak, finomítók, mobil források." Bár a repülőterek a legnagyobb egyedi légszennyező források, a légszennyezési irányelvet ritkán alkalmazzák az államokbeli repülőterekre. Mivel a nagy repülőterek bevételt jelentenek, a helyi önkormányzatok nem sietnek megállítani a mérgező anyagok kibocsátását.

Ahogy Saporito látja, a probléma az, hogy "nincsen olyan egészségügyi hatóság, amely ellenőrizné a repülőtereket, a legtöbb kibocsátás mentes az adatszolgáltatás alól és azok, amelyeket szabályoznak, önbevallók és erősen aluljelentők."

"Ez igazából egy szabályozatlan iparág" állítja Saporito a CAW-tól. A Szövetségi Légiközlekedési Szövetség (FAA) amelyik a légi iparág szabályozásáért felelős, szintén az iparág elősegítése érdekében dolgozik (Saporito felidézte, hogy egyszer az FFA-ra hivatkozott az egyik vezető légitársaság főnökével folytatott megbeszélésen. "FFA?" válaszolt az utóbbi elutasító hangon - "Mi vagyunk az FFA.")

Még mennyi reptér szomszédnak és reptéri munkásnak kell hosszadalmas betegségben szenvednie - vagy "idő előtt utolsó repülő útjára kelnie" - mielőtt az USA tesz valamit?
A kiegészítő kutatást készítette Gar Smith.